ÚJPART Egyesület

Fehérvári Tamás: Sic extendit gloria Intercisae

Az 1970-es évek elejétől időről időre kísérletet tettek a dunaújvárosi képző- és iparművészek egy helyi szakmai szervezet létrehozására. E próbálkozásokkal kapcsolatban a legnagyobb gondot részben az jelentette, hogy csupán egy-egy szűk kör érdekérvényesítését tűzték ki célul, részben pedig az, hogy roppant rövidéletűnek bizonyultak. Ha igény mutatkozott is rá, egy széles réteget átfogó érdekvédelmi szerv megalakítása ekkor szinte irracionális vágy volt – egyrészt a személyes ellentétek arcvonalba állítása, másrészt az akkor még viszonylag stabil egzisztenciális körülmények miatt.

Ami meglepő, hogy ez a tendencia a rendszerváltást követően is megmaradt – azon kényszerítő erők hatása ellenére is, amit az országos és lokális kultúrpolitikában és -finanszírozásban bekövetkezett (részben gyökeres-, részben csak hangsúly-eltolódást okozó) változások jelentettek. Az idő múlásával a megoldásra váró problémák egyre csak sokasodtak és egy-egy önkormányzati döntés vagy művészeti rendezvény kapcsán hatalmas erővel törtek a felszínre.

Az 1997 óta működő Kortárs Művészeti Intézetben kétévente megszervezett dunaújvárosi kollektív tárlat azon események közé tartozott, amelyek mindig vitákat generáltak. Bár az Intézet a soros kiállítás előkészítésénél és lebonyolításánál igyekezett figyelembe venni a korábbi esztendőkben megfogalmazott ellenvetéseket, kritikákat, bebizonyosodott, hogy amíg olyan alapvető kérdések, mint például hogy „Ki számít dunaújvárosi művésznek?” megválaszolatlanul maradnak, addig a kiállítással kapcsolatos minden jóhiszemű változtatás csak újabb frontot nyit meg egy – addig talán elégedett – csoporttal szemben, vagyis újabb konfliktusok kiindulópontjává válik.

A legfontosabb kérdéseket illető, művészek közötti konszenzus, és ezzel együtt egy hatékonyan működő szakmai szervezet létrejöttéhez végül egy provokatív lépés adta meg a kezdő lökést: a Kortárs Művészeti Intézet 2004 februárjának végétől március elejéig három hétre önszántából (és részben a saját érdekében) magára vállalta, hogy a konfrontáció terepe lesz, amikor a Fórum - A művészet nyilvánossága című beszélgetés-sorozatára meghívta a helyi művészeket és a kultúrpolitika képviselőit. Bár a vitaestek olykor heves szópárbajba torkolltak, végül mégis eredményre vezettek: a dunaújvárosi alkotók belátták, hogy a megváltozott helyi és országos rendszerben nincs más esélyük az akaratuk, elképzeléseik érvényesítésére, csak ha közösen lépnek fel az őket érintő ügyekben – az esetleges személyes ellentéteket legalább ezekben a pillanatokban félretéve.

Ennek köszönhető, hogy a Fórumot követő hetekben 14 alkotó. valamint egy művészeti menedzser összefogásával megalakult és – másfél éves előkészítő munka után – 2005 nyarán hivatalosan bejegyzett szervezetté vált az ÚJPART Dunaújvárosi Képző- és Iparművészek Egyesülete, amely jelenleg 39 tagot számlál, és ezzel messze az eddigi legnagyobb tömörülés a hasonló formációk helyi történetében.

A csoport igen hamar elérte, hogy – bár szavazati joggal nem bíró, de – állandó résztvevőt delegálhasson a helyi önkormányzat kulturális bizottsági üléseire. Így közvetlenül felléphet az általa képviselt művészek érdekében, ugyanakkor a kultúrpolitikai stratégia kialakításakor és a döntések meghozatalakor azonnal véleményt formálhat, hozzászólásaival segítheti a bizottság munkáját. Tehát az ÚJPART nem csupán abban határozta meg a feladatát, hogy anyagi támogatást és egyéb juttatásokat igyekezzen kiharcolni a tagok munka- és életkörülményeinek javulásának érdekében, hanem abban is, hogy a városvezetést konzultációs partnerként segítse a szakmai kérdésekben – az Egyesületen belül összpontosuló kreativitásra és tapasztalatokra alapozva. Márpedig Dunaújváros arculatának, életterének optimális formálásához elengedhetetlen egy ilyen – 2004 előtt még elképzelhetetlen – széleskörű párbeszéd.

Noha az ÚJPART Dunaújvárosi Képző- és Iparművészek Egyesületének tagjai közül „csak” huszonnégyen vettek részt a szombathelyi Irokéz Galériában megrendezett kiállításon (amely egyébként az Egyesület első közös tárlata volt Dunaújváros határain kívül), a bemutatott anyag heterogenitása, a kiállító művészek névsora visszautal azokra a konfliktusforrásokra, amelyek korábban akadályozták az együttműködést, és amelyeken az ÚJPART – pontosabban az egymással a szervezet keretei között vitázó minden alkotó – képes volt túllépni. A médiumok sokfélesége, a művészet mibenlétének értelmezési sokszínűsége mellett feltűnő az is, hogy az „amatőr kontra professzionális” végre teljesen jelentőségét veszítette Dunaújvárosban is: az Egyesület a művészi produktum alapján ítél, a tevékenység komolysága és minősége az, amely tagságot biztosíthat valakinek. Így együtt, egy tárlaton szerepelhetett az autodidakta alkotó és a DLA-képzést maga mögött tudó művész. A korábban szintén gondot okozó generációs problémák ugyancsak oldódni látszanak: ugyanabban a térben voltak láthatók az ifjú egyetemi hallgatók és a hatvanas éveikben járó művészek munkái – együtt fejtve ki szinergikus hatást.

A saját útjukat még kereső, az első lépéseket éppen hogy megtevő utazók és az egy-egy hosszabb alkotói vándorlásért Munkácsy-díjjal jutalmazott művészek közösen látogattak 2008 tavaszán Szombathelyre. Azonban a kiállításuk címe, az Átfogó inkább az őket tömörítő szervezetre utal, mint a tárlat anyagára, hiszen az erre jogosult művészeknek alig több mint a fele szerepelt csak az Irokéz Galériában (közülük néhányan már nem először). A tárlat maga azért sem nevezhető átfogónak, mert a kiállító művészek nem a pályájukat ikonikusan felmutatni képes alkotásokkal szerepeltek azon. Vannak persze, kiknek esetében eleve lehetetlen lenne ilyen művet kiválasztani – vagy azért, mert olyan szerteágazó a művészi praxisuk, hogy csak a különböző tevékenységi körök legjellemzőbb alkotásaival is meg lehetett volna tölteni a tejes galériát, vagy azért, mert még a médiumok változatossága ellenére is annyira homogén a művészetük, hogy a munkáik közül nehéz lenne egy vagy két darabot kiemelni és csúcspontként megjelölni. És talán vannak olyanok is, akik még meg sem alkották azt a bizonyos ikonikus művet.

Az ÚJPART Egyesület kiállításának anyaga tehát inkább az „áttekintő” megjelöléssel illethető, mint az „átfogó”-val. Ugyanakkor az utóbbi jelző használható az Irokéz Galéria céljára és a szombathelyi közönség pozíciójára is: az Átfogó című kiállítás lehetőséget ad egy – hazai viszonylatban – távoli, mozgalmas művészeti színtér gyors felméréséhez. Bepillantást enged egy vitatkozva együttműködő csoport tagjainak autonóm munkájába – éppen csak annyira, amennyire ez egy kiállítástól elvárható.

In: Átfogó. (Szerk.: Fehérvári Tamás) ÚJPART Egyesület, Dunaújváros, 2008. 5-7. o.


az ÚJPART Egyesület elnöke:
Fehérvári Tamás

elnökségi tagok:
Csikós Árpád
Páhi Péter

elnökségi tanácsadó:
Medvegy Zsuzsanna

 

lbimage