2018. április 13.
Elhunyt Cyránski Mária szobrászművész
Búcsú Cyránski Mária szobrászművésztől (1940. október 21. – 2018. április 13.)

Már főiskolai éveiben megmutatkozik különös érdeklődése az emberi alak iránt. A figuratív tanulmányban nem csupán a később elfelejtendőt látja, a formai rutin megszerzését, hanem lelki tréninget, a modelljeivel való elmélyült megértésre. Felfogása szerint nem annyira a mozgás, mint inkább a plasztikai tömeg érdekli. A belső hangokra figyelő vegetatív létezés. Cyránski egy esztendővel diplomázása után, férjével, ifj. Koffán Károllyal, és kétesztendős kislányával, Eszterrel, a fővárosból, vidékre kíván települni. Így kerül 1965-ben Dunaújvárosba, férjével közös pályázaton nyert műterem révén. Pályázatukat a Dunaújvárosi művészeti életről, annak gondjairól való alapos tájékozódás után nyújtották be. „Szeretnénk a Dunaújvárosi művészeti élet kialakításában szerepet vállalni”. Szerepet vállal az utánpótlás, a szabadiskolai művésznevelésben, a városi szintű, „Munkácsy Mihály” képzőművészeti kör vezetésével. A város köztereinek emberközelibbé tételéhez felajánlja diplomamunkáját, a „Hajnal”-c. aktszobrot. Hangvételében a példaképei között Ferenczi Béni, és Aristid Maillol szobrászatához hasonlóan, témája nem a „rajtakapott meztelenség” frivol bemutatása, hanem az emberi méltóság megfogalmazása.
A művészeti élet kibontakozásának legfőbb gátja volt, hogy a korábban ide telepített művészek közt nem volt egyértelműen fontos, hogy az ún. közönséggel rendszeres kapcsolat alakuljon ki. Ennek egyik oka volt, hogy a városlakók igen sok helyről verbuválódván, nem képviseltek jellegzetes irányban mutató kulturális érdeklődést. Felismerve egy kiállítás-sorozat megindításának szükségességét, férjével a kiállítás-pártiakhoz csatlakozott. Így állásfoglalásukkal 1966-ban létre is jött, az azóta immár 52. évébe lépett, egyre gazdagabb kiállítás-sor. A létszámbeli és minőségi gazdagodáshoz döntően járult hozzá a Munkácsy Körben nevelődött, innen indított, fiatal művésztársadalom. Magával hozva immár egy Dunaújvárosi identitás kialakulását.
Az életmű története ezáltal lett sajátosan dunaújvárosi. Cyránski első, itteni munkája Weiner Tibor főépítész emléktáblája. Készítése közben, akaratán kívül, Kőműves Kelemenné szerepébe kerül: Korábban a politikai vezetés hozzászokott, a Várost díszítő, vagy a Városnak reklámot teremtő művészekkel való kapcsolattartás ideiglenes, alkalmi jellegéhez. Cyránski azonban többedmagával is, immár a város lakója. Ez egyben bizonyos földrajzi távolságot jelentett a Főváros művészeti életétől. És, művészeti piacaitól. Cyránski már a Dunaújvárosi tárlatok megindítása évében, félreismert éhezéssel kerül kórházba. A Városnak tehát megoldást kellett találnia a kifejezetten csakis művészeti tevékenységűek rendszeres foglalkoztatásra. Férjével együtt, az így létrejövő „üzemi szerződések” létrejöttében döntő szerephez jutott. A Művészeti Szakszervezetet is tájékoztatva a kialakított lehetőségről, számos más üzemi szerződés jött létre, az ország más területein is.
Cyránski 1974-ben elnyeri a Derkovits Ösztöndíjat. Műveivel nem csak itthon válik ismertté, de eljut Krakkóba, Bécsbe és Párizsba is. Számos sajtóbeli méltatás mellett fontos lexikonok rögzítik tevékenységét. Tagságai: Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete (1964-); Magyar Képzőművészek Szövetsége (1991-); Magyar Szobrászok Társasága alapító tag; Tűzzománc-művészek Magyar Társasága alapító tag (1999-); Szekszárdi Művészek Egyesülete alapító tag (1986-); Újpart, Dunaújvárosi Művészek Társasága alapító tag (2005-); Képzőművészek, Iparművészek és Művészeti Dolgozók Szakszervezete Elnöksége (1998-).
2008-ban, a Magyar Kultúra Napján, egyszerre kapja meg a Pro Cultura Intercisae és a Tolna Megyei Művészetért elismerést. Számos csoportos és egyéni kiállítása közül Dunaújvárosban, a Kortárs Művészeti Intézetben rendezett egyéni kiállításai (1978; 2000; 2010.) a legnagyobbak közé tartoznak. 1978-ban, a kiállítását megnyitó Bereczki Lóránd, a Nemzeti Galéria igazgatója, jelentős életművet alkotó művészként méltatja. 2000-ben, Férjével közösen rendezett kiállításához Prokai Gábor fűz gondolatokat, amelyek később az Árgus c. periodikában látnak szélesebb nyilvánosságot. 2010-ben, Wehner Tibor , számos lexikon adatszolgáltatója beszél elismerően róla megnyitójában.
Cyránski Mária munkásságát kezdettől fotó-dokumentáció kíséri. Ezeket részben barátai, részben a Magyar Távirati Iroda, illetőleg a nyomtatott és internetes sajtó munkatársai készítették. Cyránski bepillantást engedett műtermébe is, laikusok számára számos tanulsággal szolgálva az alkotómunka fogásairól, nehézségeiről. Egyben arról is, hogy ami utólag művészi „pályának” tűnik, mennyire inkább egy úttalan dzsungelben való úttörés: expedíció.
Cyránski életműve immár lezárult. Ő az első szobrász, akiről elmondható, munkássága teljes egészében miénk, Dunaújvárosiaké.. (Ezen nem változtat, hogy 1986-tól Dunaföldváron van műterme.) A Cyránski életmű kapcsán érdemes szólni: az e városban élt alkotók munkásságát talán ideje volna állandó bemutatón közkinccsé tenni!

Dunaújváros, 2018. április 13. 

Cyránski Máriát 2018. április 28-án, szombaton 11:30-kor a Dunaújvárosi köztemetőben helyezik örök nyugalomra. 

ifj. Koffán Károly festőművész


lbimage